Precious

Ha van egy film, ami még a legérzéketlenebb, legvakabb embert is elgondolkoztatja, akkor ez a film a Precious. Sztori egy lányról, aki "förtelmes modorú" anyjával él, akinek két gyermeke van az apjától, kik közül az egyik mongolidióta. A történet némileg hasonlít az ebből a témakörből adódó filmekhez: a lány nem buta, bekerül egy alternatív iskolában, ahol még jól is érzi magát a bőrében. Számomra Freedom Writers-szerű dolog, csak mégjobb. Legalább ötször elsírtam magam a filmen, meg döbbentem a Precious és az anyja közti veszekedéseken. Aztán a film végére már azon gondolkoztam, hogy annak akinek lehetősége van, miért nem segít a szegényebb rétegeknek? Számomra nagyon elképzelhetetlen a történet, mégis tudom, hogy a világ egyes pontjain az ilyen esetek mindennaposak.  Egyébként meg 10/10.

Nine

Már a film eleje óta úgy éreztem, mintha írtak volna nekem egy musicalt. Egyszerűen minden a helyén volt. Olaszország, tökéletes muzsika, gyönyörű nők és egy művész aki keresi a helyét ebben a világban. Daniel Day-Lewis sosem tartozott a kedvenc színészeim, de ennél jobb alakítást szerintem nehezen lehetett volna összehozni, minden elismerésem neki. A női szereplőket is mind szeretem, Nicole Kidmant meg különösen. De a legjobb alakítás akkor is Penélope Cruz volt, szóval tökéletesen megértem miért őt jelölték legjobb női mellékszereplő kategóriában a sok tehetség közül. Két dal volt, amit most azóta felváltva hallgatok: az egyik Fergie - Be Italian c. dala, a másik Marion Cotillard-tól a Take It All utóbbi Oscar jelölt, és mivel a többit még nem hallgattam meg, azt hiszem ennek fogok szurkolni. Egyébként Fergie része szerintem meglehetőségen jóra és látványosra sikeredett, az egyik legjobban bejövős jelenete volt, ahogy a székekkel nyomulnak. Azt hiszem, ha egy szót akarnék mondani, amivel jellemezni lehet, azt mondanám, hogy gyönyörű.

Dead Poets Society

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpuszítani mindazt, ami nem volt Élet, Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”

The Box

Mozimániában olvastam a sztorit és nagyon megfogott, bemásolom ide Filmatalógusról.

"Norma és Arthur Lewis gyermekükkel a város peremén élnek, szegényes körülmények között. Egyik nap egy egyszerű, fából készült doboz kerül az ajtajuk elé, majd egy különös idegen érkezik, aki elmagyarázza nekik, hogy ha megnyomják a doboz gombját, egymillió dollár üti a markukat. Ám ennek ára van: a gomb megnyomásával egy időben a világ valamely pontján egy ember meghal. Norma és Arthur súlyos dilemma elé kerülnek, és szembe kell nézniük emberi természetük igazi arcával."

Holnap megnézem, kíváncsi vagyok Cameron Diaz drámaibb arcára.

Invictus

Ezt imádtam, az eddig megnézett Oscar filmek közül az egyik legjobb. Nem fogom sajnálni, ha Morgan Freeman vagy Matt Damon díjat kapnak érte, teljesen patetikus hangulatba kerültem tőle.

A történet: Nelson Mandelát kiengedik a börtönből és megválasztják. Jól teszik, mert egységet kovácsol Dél-Afrikában a fehérek és a feketék között - nem mással, mint a rugby és Francois Pineaar vagyis Matt Damon felhasználásával.
Mandelát is sikerült a film által erőteljesen megkedvelnem, nagyon úgy néz ki, hogy megérdemelte a béke Nobel díjat.
Csak ajánlani tudom. 10/10

Did you hear about the Morgans?

Már amióta először láttam a trailert, érdekelt a film, de csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem. Mindkét főszereplőt imádom, csak Sarah J. Parker szinronhangjától most idegbajt kaptam. Nem tudom, Carrie-nél normálisabban szól. Hát kicsit viccesebb filmet vártam, de szinte az összes poént lelőtték a trailerben, ami 3 percben nagyon jó filmet ígér, de másfél órában többet vártam. Ettől függetlenül nézhető volt, én is kedvet kaptam kicsit kisvárosban élni, bingózni meg ilyenek, és legalább már tudom mit kell tenni ha jön egy maci: nyugodt hangon beszélni hozzá, nem nézni a szemébe, és ha megtámadna, magzatpózba összehúzódni, a kezemmel a nyakamat védeni, a lábammal pedig a hasamat. Ebben a filmben egyébként Sarah J. Parkeren már sokkal jobban megmutatkoztak az öregedés jelei, mint mondjuk a Szex és New Yorkban - mármint külsőre, a színészi tehetségével nem hiszem, hogy baj lenne. Szóval gondoltam pontozom: 6/10

The Orphan

Tegnap Krisztivel néztük a szokásos pénteki horrorfilmünket (elcsúsztunk kicsit nah), és végre volt valami igazán izgalmas. Mostanában a filmek nagy részén csak nevettünk, vagy a bakikat emelgettük ki belőle, de ez igazán kézszorongatós volt.

Sablonsztori: gonosz örökbefogadott kislány (a Kört nálam nem sikerült überelni, de azt lehet, hogy már semmi sem fogja, de ettől függetlenül ütős) megfélemlíti a gyerekeket és befolyásolja a szülőket. Anyuka persze rájön, de a férje nem hisz neki aztán beüt a ménkü.

A kedvenc részem az volt benne, mikor egy kislány a játszótéren sétál egy játékvárban. Érdekes, hogy a filmeken milyen jól tudnak egy alapvetően vidám és boldog helyből félelmetes labirintust csinálni. Kb. minden sarkon megijedtem, hogy ott lesz majd az Árva.

Up in the air

Up in the air (Egek ura)

Nos, haladok az oscar filmekkel. 14-ből már 5 megvolt... még 27 nap van hátra. Igazából, egyre izgatottabban várom. Főleg, ahogy nézem sorra a filmeket. Hallottam már több helyről, hogy gyenge az idei felhozatal... én ezt megcáfolnám. Egymás után két filmet is megnéztem, amit idevalónak találtam. Lehet a két legjobbat... lehet ezt még visszavonom, de nem bánom.

A filmről... Először nem is keltett bennem különösebb izgalmakat a film, egészen máig, mielőtt megnéztem felmentem port.hu-ra, hogy kicsit utána olvassak. Megnéztem az ott fent lévő trailert, és valahogy éreztem, hogy ez a film igenis tetszeni fog nekem. Hát nem csalódtam. Ebben a filmben minden megvolt. Egészen máig úgy gondoltam, megnézem, de nem lesz rám hatással, csak egy gos film. A promók se keltették fel igazán az érdeklődésemet. Viszont kíváncsi voltam George Clooney-ra, akit én sok filmben nem láttam, legtöbbet a Vészhelyzetben. Kíváncsi voltam milyen alakításért jelölték őt oscarra. Hát, megnyerőért, az biztos. Nem sajnálnám tőle.

A történet röviden. Van egy férfi, Ryan Bingham. Abból él, hogy városról városra utazik és mindenféle nagyvállalatoknál kirúgja az alkalmazottakat, ha éppen a főnökük túl gyáva hozzá. Szinte sosincs otthon, egy évben körülbelül 320 napot utazik, 40 napot tölt otthon. Port.hu leírása szerint jön egy nő, aki megváltoztat és feje tetejére állít mindent. Nos én nem gondolom, hogy a nő állított feje tetejére mindent. Ez így lenne, ha ez egy romantikus vígjáték lenne. De nem az. A nő, Alex, akivel találkozik pontosan olyan, mint Ő ("Just think of me as yourself, only with a vagina") és ha valaki találkozik a saját ellenkező nemű másával, aki ugyanolyan életmódot él, mint amilyet Ő is él, az ugyebár nem forgatja fel az életünket. Viszont neki az életmódját kívánták megváltoztatni, ami neki nem tetszett. Alexel a kapcsolatuk kissé, hogy is mondjam, furcsa volt. Volt egy jelenet, ami könnyedén beleillett volna egy butácska romantikus vígjátékba... csak hát a végkimenetel... nos... elmondhatnám milyen volt, de nem teszem. Aki kíváncsi rá, nézze meg a filmet. Megéri, elhihetitek.

Grammy Awards 2010

Kis késéssel, de meglestem. Annak ellenére, hogy a legtöbb előadót én nem szeretem, vagy közömbös számomra, élveztem a műsort. Aztán most felmentem a Grammy hivatalos oldalára, és sokkal több díj van kiosztva, mint amit a két és fél órás műsorban láttam, szóval azért megnyugodtam kicsit, hogy az én kedvenceim közül is kerültek ki jelöltek és nyertesek. Az egész műsorban legjobban az Earth Songot szerettem, Celine Dion, Carrie Underwood, Jennifer Hudson, Usher és Smokey Robinson előadásában, sikerült egy 10 perces könnyezést kiváltania belőlem.

Ezen kívül természetesen Bon Jovi Living on a Prayer-jét élveztem mint mindig. Ami pedig új volt, mégis szimpi volt az Taylor Swift és Lady Antebellum, őket váltogatom épp a Youtubon.

Pink produkciója nagyon durván látványos és gyönyörű vlt, úgyhogy az én szememben Beyoncé csak égette magát utána. A Gotta Feeling-et jobban is tudtam volna szeretni, ha az elején nem nyögdécselnek fél órát, de azért elismerésem.

Zárásul legyen Lady Antebellum videó:

első

Hagyjuk az ünnepélyes megnyitót.

Egy hónap múlva itt az Oscar-gála, én pedig szorgalmasan beszerzetem a filmek nagy részét. Az első amit ma megnéztem a Julie & Julia volt. Nem fogok bosszankodni, ha Meryl Streep Oscar-t kap érte, valahogy eléggé megfogott Julia Child karaktere és azthiszem a legalkalmasabb színésznőt találták meg. Egyedül a befejezés volt egy kicsit meglepő, de úgy egyébként élveztem, meg kedvet kaptam főzni, meg blogot írni, mint az látható. Trailer.

Aztán meg néztem Fantastic Mr. Fox-ot. Nem haltam meg az izgalomtól, de azért volt benne valami amit tudtam élvezni, talán azt, hogy 2010-ben már nem sok ilyen mesével lehet találkozni. A legjobb az egész mesében az oposszum nézése volt, úgy egyébként. Trailer.